A javaslatok nagy része a Stabilitási és Növekedési Paktum pillérein nyugszik, mely utólag egy igencsak elhibázott konstruktumnak bizonyult. Továbbá az abszolút hiányszintekre való törekvés még nem helyezi szigorúbb törvénykeretek közé az adósság-fenntarthatóságot, és arra sem tér ki, hogy a külső egyensúlyhiány (fizetési mérleghiány) is kulcsszerepet játszott a helyzet destabilizálásában. Ugyanakkor a rosszul gazdálkodó tagállamokra kivetendő szankciók is túlságosan megengedőnek tűnnek; így pl. ha az Európai Bizottságnak nem tetszik egy ország büdzsétervezete, úgy mindössze "véleményt nyilváníthat", és módosítást javasolhat. Bravó! Ez aztán elrettentő erejű... Lényegében egyik javaslat sem megy elég messze ahhoz, hogy egy jól működő fiskális integrációt valósítson meg, tehát egy bizonyos fokú közös adó- és kiadáspolitikát, mely egyfajta euróövezeti pénzügyminisztériumhoz hasonlítana. A jelenlegi javaslat attól is igen messze van, amit a németek követeltek, ez pedig az EB vétójoga az elfogadhatatlan nemzeti költségvetések esetén. Még ha ez sokak számára politikailag nehezen emészthető, úgy el kell ismernünk, hogy a fiskális unió az egyik legfontosabb alapfeltétele annak, hogy az eurózóna hosszútávon biztosabb alapokra helyeződjön. Az EU vezetői megígérték, hogy megvizsgálják ennek lehetőségeit és jövő márciusban újabb jelentést készítenek, azonban ahogy már megtanulhattuk, négy hónap nagyon hosszú idő egy adósságválságban. A fiskális paktum egy, a megfelelő irányba tett lépés, de jelen formájában többnyire hasznavehetetlen, így minél hamarabbi megerősítésre szorul. Továbbá ha Párizs is komolyan gondolja az euró megmentését, akkor fel kell adnia költségvetési önrendelkezését.

Részletek

Irreálisak az EBA követelései. Csütörtökön és pénteken érthetően az EKB értekezletre és az EU-csúcsra terelődött a piacok figyelme. Egyik sem volt különösebben meggyőző, de egyelőre elég támpontot biztosítottak ahhoz, hogy megnyugtassa a befektetők és kereskedők kedélyeit. Ebben a nagy felfordulásban tette közzé az Európai Bankfelügyelet (EBA) a pénzintézetek feltőkésítésével kapcsolatos javaslatait, melyek első ránézésre igencsak irreálisnak tűnnek. Az EBA első lépésben azt javasolja, hogy a bankok egy "kivételes és átmeneti tőketartalékot" hozzanak létre, ezzel ellensúlyozva a tulajdonukban lévő államkötvények leértékelődését. Ezen felül, a bankoknak egy másik "kivételes és átmeneti tőketartalékot" is el kell különíteniük ahhoz, hogy a következő év közepéig megfeleljenek a 9 százalékos Tier 1 alaptőke-követelménynek. Az EBA szerint ezek a tartalékok nem azt a célt szolgálják majd, hogy fedezzék az államkötvényekből eredő veszteségeket, hanem hogy "megnyugtassák" a piacokat, hogy a bankok képesek ellenállni a lehetséges sokkhatásoknak. Az EBA eltúlzott optimizmusában abban reménykedik, hogy az államadósságoknak ez az egyszeri tartalékolása csak addig lesz szükséges, amíg az EFSF alapot rá nem eresztik az eladósodott EU-tagok államkasszáira. A felügyelet ugyanakkor ellenzi, hogy a bankok eszközeladásokkal érjék el ezt a tőkemegfelelést, és azt is, hogy az eszközök kockázati súlyozásán változtassanak; ehelyett azt akarja, hogy a bankok a bónuszok csökkentésével, a nyereségek visszatartásával, új részvénykibocsátásokkal és a feltételes tőke erősítésével érjék el ezt a célt. Az EBA-nál látszólag a remény hal meg utoljára. Ez azonban sajnos egy megvalósíthatatlan vágyálom, tekintettel a pénzügyi helyzet súlyosságára. A szabályozó szervek gyakorlatilag azt akarják, hogy a bankok a zuhanó eszközárfolyamok és a tőketartalékok gyors apadása közepette teljesítsék a tőkemegfelelési követelményeket. Ugyanakkor számos banknál a mérleg passzív oldalán is egyre rohamosabb zsugorodást láthatunk, sőt sokukat már csak az EKB finanszírozásához való hozzáférés tartja életben. Ilyen körülmények között a bankok arra fognak kényszerülni, hogy eszközeladásokkal csökkentsék vagyonmérlegeiket, és ezen az EBA sem tud különösebben változtatni. Bár teljesen érthető a bankfelügyelet tőketartalékokkal és nagyobb tőkemegfeleléssel kapcsolatos követelése, de még nekik is fel kell ismerniük, hogy ez a jelen körülmények között majdhogynem lehetetlen. A legutóbbi stressz teszt (ahol először követeltek 9 százalékos tőkemegfelelést) után sok bank eszközeladásba kezdett, miután felismerték, hogy az új tőke bevonása felettébb problémás lenne. Így aztán az EBA csak rontott a helyzeten azzal, hogy felgyorsította az eszközeladásokat (beleértve a bóvli államkötvények eladását). A Bankfelügyelet igencsak nehéz helyzetben van, tekintettel a nehéz pénzügyi helyzetre. Az adósságleépítés tempója pedig egész egyszerűen túl gyors. A helyzetet ugyanakkor tovább súlyosbítja, hogy a betétesek az EU déli államaiból az északi térségbe mentik át vagyonaikat, ahol az szerintük biztonságosabb kezekben lesz. Miután a legtöbb EU-tag siralmas pénzügyi helyzetben van, így egy európai "állami bankmentő alap" (TARP) sem segítene sokat, ugyanis azt nem lehetne kellően feltőkésíteni. Végül az EBA javaslatai végképp érvényüket veszítenék, ha a nagyobb EU-tagok elveszítik tripla A besorolásukat, melyre jelen állás szerint megvan az esély.

Csökkenő brit infláció. Úgy tűnik, hogy Nagy-Britanniában már idő előtt beköszöntött a Karácsony, ugyanis végre csökkenésnek indult az infláció. A soron következő három adatszolgáltatás (a novemberi adatok holnapi megjelenésével kezdődően) is elvileg alátámasztja majd ezt a trendváltást. A keddi számok várhatóan az infláció 5-ről legalább 4,8 százalékra történő csökkenését fogják mutatni, de mi egy 4,7-es értéket sem tartunk kizártnak, tekintve a nagymértékű bolti árleszállításokra. Ez a trend a decemberi számoknál is folytatódhat, miután a tavalyi, ÁFA előtti áremelések is hozzájárulnak majd az éves ráta emelkedéséhez. A januári éves összehasonlításból ugyanis ki fog esni a tavalyi ÁFA-emelés (17,5-ről 20 százalékra), melynek következtében akár 3 százalékra is csökkenhet az infláció, igaz ez még messze van a 2 százalékos céltól, de így is a tavalyi mértékre történő visszatérést eredményezi majd. Az infláció csökkenése némi megkönnyebbülést hoz majd a reálgazdaságban, mely a reáljövedelem csökkenéséből fakadó fájdalmakat is enyhítheti. Azonban változatlanul nagy nyomás nehezedik a Bank of Englanden, hogy további mennyiségi lazítást eszközöljön, még február előtt (amikor az aktuális program kifut), tekintve hogy a gazdaság addig újra recesszióba csúszhat.