Ugyanakkor nem csak a költségvetés körül vannak gondok, hanem az Európai Stabilitási Mechanizmus működésével (Finnországnak nem tetszik, hogy a tagállamok mentéséhez szupertöbbségre, azaz 85%-os többségre van szükség), és az ESM-alap méretével kapcsolatban is. A közös valuta – a törésvonalak kiéleződésének hatására – újfent megrogyott a tegnapi zárásban.

Részletek

A Fed nem tér le a kijelölt útról. A tegnapi értekezlet után nem jelentett be újabb pénzpolitikai intézkedést az amerikai jegybank, tartva az eddigi gazdasági irányvonalat. A bank optimistán nyilatkozott a munkaerőpiaci fejleményekről, megállapítva, hogy "az indikátorok némi javulást jeleznek". A Fed az inflációról is pozitívan nyilatkozott, azt állítva, hogy az árnövekedés "mérséklődött", és nem "mérséklődni látszik", ahogy november elején fogalmazott. Összességében elmondható, hogy a jegybank valamelyest örömtelibb a reálgazdaság és az infláció tekintetében, de bölcsen fenntartja, hogy a dolgok hamar változhatnak és, hogy a globális gazdaság továbbra is felettébb sérülékeny.

Az EKB hiábavaló próbálkozása. A pénzpiacok változatlanul megtört állapotban vannak, tekintve hogy a bankok rekordmennyiségű pénzeket tárolnak az EKB-nál, és nem szándékoznak kölcsönözni azoknak, akik ennél fogva az EKB-hoz kénytelenek hitelhez folyamodni. Ez a stresszhelyzet megszokott az év végi időszakban, mivel ilyenkor nagyban megnő a likviditás iránti igény. Azonban a Libor-OIS spreadek és az EUR/USD bázis-swapok közötti folyamatos divergencia jól mutatja, hogy ez a probléma elsősorban az euró pénzpiacára koncentrálódik. A Libor-OIS spreadeknél némi mérséklődést eredményezett az a bejelentés, miszerint az euró-pénzpiacon hosszabb futamidőre (akár három évig) biztosítanak finanszírozást, igaz ez a csökkenés a 32-havi csúcshoz képest történt. Az is említést érdemel, hogy az EUR/USD bázis-swapok (melyek a múlt havi összehangolt központi banki beavatkozás következtében közel -160-ról -110 bázispontra csökkentek) újra kiszélesedtek, és jelenleg 130 bázispont körül mozognak. Így az elért hatásnak már nagyjából az egyharmada odaveszett. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy fizetőképességi válsággal állunk szemben, melynek mellékterméke a likviditásszűke. Ez vitathatatlan, és ez a probléma egyben a finanszírozási költségek növekedéséhez is hozzájárul, illetve a két legutóbbi EKB-s kamatcsökkentés ellenében dolgozik. Ugyanakkor igencsak érdekes az a mindeddig kevés figyelmet kapott EKB-s döntés, hogy a bank 2-ről 1 százalékra csökkentette a kötelező tartalékrátákat. Ez nyílván azt a célt szolgálná, hogy a bankoknak kevesebb tőkét kellene letétbe helyezniük az EKB-nál, így több maradna a hitelezésre. Miután azonban a pénzintézetek jóval nagyobb tőkét tartanak az EKB-nál (a kötelező rátának átlagban több mint kétszeresét), így ennek a döntésnek nem lesz különösebb hatása. Mindenesetre az újév kezdetével érdemes lesz erre odafigyelni; konkrétan hogy a bankok továbbra is nagy pénzeket akarnak-e majd az EKB-nál letétbe helyezni. Ez a tendencia várhatóan nem fog változni, az év végi torzításoktól eltekintve.

Az indiai rúpia drámai bedőlése. Miközben a globális befektetői közösség az európai adósságválsággal és az euróra vonatkozó kedvezőtlen hatásokkal van elfoglalva, addig a nagyobb ázsiai valutákra nehezedő egyre nagyobb nyomás nem kapta meg a kellő figyelmet. Különösen szembetűnő az indiai rúpia folyamatos romlása, mely a héten újabb rekordmélységbe zuhant a dollárral szemben. Július vége óta több mint 20 százalékkal, hétfő óta pedig közel 4 százalékkal csökkent a valuta értéke. Pedig az ország jobb sorsra érdemes. India az ún. BRIC államok egyike, mely hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik. Sőt egyesek szerint nagyobb nyereséggel/kockázattal kecsegtet, mint Kína. Ennek ellenére a dollár alapú külföldi befektetők az év eleje óta 35 százalékos veszteséget könyvelhettek el az indiai részvényeknél. Hol van tehát a kutya elásva? Az Indiát érintő csapás az ország több szomszédjára is érvényes. A nagy globális kitettség miatt számos külföldi befektető menekült mostanában a nagy volatilitású piacokról, így Indiából is. Ezzel párhuzamosan az ország gazdasági fejlődése is drámai fordulatot vett. Az októbert megelőző 12 hónapban 5,1 százalékkal csökkent az ipari termelés, ez majdnem a 2009 elején mért mélyponttal egyenlő. Az államháztartás is egyre gyorsabban romlik, miután a lassuló gazdaság negatívan hat az adóbevételekre. A magas olajárak ugyanakkor pusztítást mértek a kereskedelemre; az októberi 20 Mrd. dolláros külkereskedelmi hiány az elmúlt 17 év legmagasabb értéke. Bár a rúpia mindenképpen a leggyengébben teljesítő nagy ázsiai valuta, de nincs egyedül a nyomorban. Kína politikai döntéshozói komoly szkanderbe kezdtek a külföldi befektetőkkel, miután az utóbbiak az elmúlt hetekben folyamatosan vonták ki pénzeiket az országból, melynek következtében a jüan az elmúlt tíz kereskedés mindegyikében a megengedett legalacsonyabb mélypontra került.