A hitelkorlátozásoktól és a magasabb kamatoktól szenvedő fejlesztők nagyszabású kiárusításra kényszerültek a hatalmas túlkínálat közepette. Több városban is teljesen fenntarthatatlanná váltak az ingatlan-értékbecslések, az ár/bevétel arány tekintetében.

Ahogy azt már gyakran láthattuk, az eltúlzott tőkeáttétek is tovább fokozzák a gazdaság visszaesését. Az IMF szerint 2006 óta megduplázódott a felvett hitelek GDP arányos értéke. Érthetően egyre nagyobb az aggodalom, hogy a pénzintézeteket egyre több behajthatatlan adósság terhelheti jövőre. Kína hamar meg fogja tapasztalni, hogy mennyire is nehéz egyszerre kezelni a széleskörű adósságleépítést (deleveraging) és a hatalmas adóssághegyeket.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az ország nagyfokú rugalmasságot élvez, ami a rendelkezésre álló pénzpolitikai stratégiákat illeti. A kötelező banki tartalékrátákat sürgősen és nagymértékben kell csökkenteni, a fiskális politika is enyhítésre szorul, a valutát pedig hagyni kell leértékelődni, főleg az erős dollárkereslet közepette. Az utóbbi bizonyára egy vitatott lépés lenne és egyben Washington haragját is kiválthatja (főleg az elnökválasztási kampány évében), az intézkedés azonban jogos, kiváltképp, ha Kína újra külkereskedelmi hiánnyal küzdene. Az elmúlt hónapokban folyamatosan menekültek az országból a külföldi befektetők; a Shanghai Composite Index pl. 30 százalékkal csökkent az elmúlt hat hónap során, a jüanra ugyanakkor egyre nagyobb nyomás nehezedik és Kína hatalmas devizatartalékai is csökkentek az elmúlt hónapokban.

Idén elsősorban az európai fejlemények határozták meg a befektetők és kereskedők gondolkodását. Jövőre azonban a világ második legnagyobb nemzetgazdasága is meg fogja kapni a neki járó figyelmet.