Elég nehéz dolga volt az eurónak az elmúlt napokban, miután immár biztosra vehető a portugál mentőcsomag, és mivel az EU túlígérte, de valójában alulteljesítette az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) reformját. A közös valutától azonban a hírek ellenére sem akartak sokan megválni, így az továbbra is jól tartja magát a svájci frankkal és az angol fonttal szemben. Persze ebben nincs semmi új, ha megnézzük, hogy az euró árfolyama hogyan alakult az év eleje óta. A valuta sorsa rövidtávon az EKB-n múlik, míg hosszabb távon az EU felelős érte.

Idén mindeddig a kamatkülönbözetek voltak a legnagyobb hatással az EUR/USD árfolyamára. Ha ezt az árfolyamot összevetjük az USA és az eurózóna (német kötvények) közti kétéves lejáratú kamatkülönbözetekkel, akkor azt láthatjuk, hogy a korreláció nem egészen két héttel ezelőtt 0,80-nál tetőzött. Ugyanakkor az euró egyre kevésbé korrelál a periférikus országok kötvénykamataival (ír, spanyol, portugál és görög papírok súlyozott kosarát alapul véve). A dollár általános gyengülésével együtt ezek a fejlemények eddig 4 százalékkal növelték idén az euró árfolyamát a dollárral szemben.

Az a tény, hogy Trichet (valószínűleg egy áprilisi) kamatemelést helyezett kilátásba, megszilárdította azt a nézetet, hogy az eurózóna – a periférikus országok problémáitól függetlenül – már túl van a pénzügyi válság nehezén. Ehhez jön az EFSF állítólagos megreformálása, továbbá egyéb intézkedések, melyek az euróövezet tagállamai közötti együttműködés erősítését célozzák a gazdasági konvergencia és a költségvetési politika terén. Az utóbbi azonban mindössze egyfajta ködösítésnek tűnt, miután a versenyképességgel és a költségvetéssel kapcsolatos megállapodások túlságosan lazának bizonyultak, ráadásul nem is kötelező jellegűek, az EFSF felturbózását pedig úgy tűnik, hogy minimum három hónappal kellett elhalasztani.